A harmonikus család

Az alábbi interjút 2005 táján készítettem Uzoni Mártával, aki sokunk számára példakép. Hét gyermekét egyedül nevelte, emellett általános iskolai tanárként, osztályfőnökként dolgozott, és nagyon értékes közösségi munkát végez mind a mai napig. Ma már tudomásom szerint huszonegy unokája van, nyugdíjas, de bármikor szükség van rá, örömmel jön és segít.

Családról, a harmonikus otthon megvalósításáról, a jó időbeosztásról, a fontossági sorrendről...

Ez a beszélgetés az egykori "Élet és család" internetes magazin oldalára készült. Azóta sok helyen felbukkant, ahol családi értékekről beszélnek. Mivel ma is sokak számára nyújt valóságos segítséget a napi életszervezésben, ezért teszem közzé ezen az oldalon is.

Reményi Ilona interjúja Uzoni Mártával, a hét gyermekes pedagógus édesanyával:

-Véleményed szerint ma hazánkban mennyire tartják fontosnak az emberek a biztos családi hátteret?

- Minden embernek szüksége van arra, hogy legyen egy olyan hely, ahova haza tud menni, ahol olyan emberekkel lehet együtt, akik megértik, bátorítják, támogatják, akikkel meg tudja osztani saját élményeit, akikkel közös céljaik vannak. Ez mindenkinek alapvető igénye. Azonban sokan azt gondolják, hogy a család hagyományos intézményének lejárt az ideje, ódivatú dologgá vált sokak - főleg a fiatalabb generáció - szemében. De nem a család intézménye lett idejétmúlt, hanem inkább arról van szó, hogy nem úgy élnek a mai emberek ebben a kapcsolatrendszerben, hogy az jól működhessen. Ehhez bizonyos feltételeket be kell tölteni. Elsősorban minden családtag részéről egymást segítő, építő hozzáállásra van szükség. A család ugyanis egy közös mű. Először a házaspárok az egymással való kapcsolatukat alakítgatják, azután születnek a gyerekek, és velük együtt folytatódik a kapcsolatépítés. Számos megtanulandó szabályszerűsége van a családban való együttélésnek, amitől az egész sikeres, élvezhető lesz. A család valójában egy olyan remekmű, amiért érdemes élni, dolgozni.

- Ma működhet-e a klasszikus családmodell, amely szerint a férfi keresi a kenyeret, az asszony pedig otthon van?

- Léteznek még ilyen családok. Azonban ma már annyit változott a világ, hogy nagyon sok esetben egyszerűen anyagi okok miatt szükség van arra, hogy a feleség is elmenjen dolgozni. Ha ez történik, akkor már nem beszélhetünk klasszikus családmodellről. Azt látjuk, hogy egyre inkább efelé megy a világ, és ez nem feltétlenül baj. Ha okosan oldjuk meg, működik. Nyilván, így a családtagokra is több otthoni feladat hárul. Ebben az esetben még fontosabb, hogy egymás munkáját segítsék. Ha meg tudják beszélni, kinek mi a dolga, tudják egymást támogatni, akkor ez is tud jól működni.

- Hogyan képes összhangba hozni egy nő azt a kihívást, hogy a munkahelyén és az otthonában is helyt kell állnia?

- Azt tapasztalom, hogy egyre több nő van ilyen helyzetben. Sőt, sokan közülük hivatásként végzik, és nagyon szeretik a munkájukat. Láthatunk jó példákat is arra, hogy ez tud működni. De az is igaz, hogy ehhez egy olyan háttérre van szükség, ahol a család többi tagja ezt a helyzetet megfelelő hozzáállással elfogadja, és segítséget nyújt. Tehát mindenképpen közös megegyezést feltételez. A mai kor egy kicsit más, mint ahogy régen nagyanyáink éltek. Ma egy asszony például nem áll neki minden esetben rétest készíteni, hanem előveszi a mélyhűtött, előre csomagolt árut. Továbbá számos háztartási gép könnyíti meg a munkánkat. Fontos szempont a jó értékrend is, hogy egy feleség jól tudja megítélni a dolgok fontosságát. A munkáját, hivatását úgy kell sikeresen ellátnia, hogy a családja ne szenvedjen emiatt hátrányt. Mert az nem siker, ha közben a családja csődbe megy, a szülők elválnak, a gyerekek szanaszét kerülnek, és senki sem boldog. Ha családja van az embernek, akkor nagyon fontos, hogy az jól működjön, ehhez pedig időt kell rá fordítani.

- Előfordulhat, hogy a férfiak azt, hogy besegítsenek a házimunkába, úgy élik meg, hogy a büszkeségük csorbát szenved?

- Hát elképzelhető, hogy van olyan férfi, aki úgy érzi, hogy tekintélye, férfiassága csökken emiatt. Azt sem mondom, hogy a férjtől el kell várni, hogy rendszeresen mosogasson, porszívózzon, mert egyszerűen vannak a családban nőies és férfias munkák. Érdemes arra törekedni, hogy a nők inkább a nőies munkákat végezzék el, a férfiak pedig például a ház körüli férfias munkákat. Jobb, ha az ember megmarad a neki testhez álló feladatok mellett. A helyes hozzáállás sokkal fontosabb: kész-e arra egy férj, hogyha esetleg be kell ugrania, akkor szívesen segít, és az sem probléma számára, ha éppen ki kell porszívózni, vagy ki kell teregetni a ruhákat. Nem szabad egy merev rendszert felállítani, hogy "ez a te munkád", "ez az én munkám", mert ha ez felborul, akkor veszekedés tör ki.

- Mennyire fontos a családi életben a kommunikáció?

-Nagyon lényeges, hogy megtanuljunk egymással kommunikálni. Sok feszültség, vélt vagy jogos sérelem adódhat abból, ha a házastársak nem tudják megbeszélni a dolgokat. Előfordulhat, hogy például az egyik fél megsértődik, duzzog, nem mondja el, mi a problémája, a másik meg keresi, vajon mi a gond. Rendkívül fontos, hogy tudjunk, és akarjunk egymással beszélgetni. Attól lesz egy kapcsolat értékes, hogy megosztjuk egymással gondolatainkat, érzéseinket, látásainkat, és érdeklődünk a másik iránt, figyelünk egymásra. Egy családnál az is fontos, hogy tudjunk beszélgetni a gyerekekkel is, például amikor hazajönnek az iskolából. Hasznos megfelelő körülményt biztosítani ehhez. Például miközben dolgozik a feleség a konyhában, a gyerekek ott lehetnek körülötte, és közben beszélgethetnek. Ezek nagyon-nagyon hasznos és kellemes időtöltések. A legemlékezetesebb alkalmak azok, mikor a családtagok egy kellemes környezetben kényelmesen leülnek, és meghitten beszélgetnek egymással. Teát főznek, megpihennek. Ez már valójában családépítés: odafigyelünk egymásra, megbeszéljük a dolgokat, és nagyszerű beszélgetések tudnak így kialakulni.

- Hét gyermeket neveltél fel, a legkisebbek is már majdnem felnőttek. Hogyan tudtad megoldani, hogy mindenre jusson időd a hét gyermek mellett?

- Folyamatosan edződtem hozzá. Arra gondolok, nagyon jó, hogy nem egyszerre jött a hét gyerek. Mert amikor egy gyerek volt, akkor is ugyanúgy éreztem, hogy nincs időm, mint amikor már megvolt mind a hét. Azt látom, hogy a legfontosabb a jó időbeosztás. Okosan, bölcsen mérlegelni kell a rangsort.

- Mit jelentett számodra a jó időbeosztás?

-Tény, hogy amikor már hét gyerek volt, akkor bizonyos dolgokat lejjebb adtam. Lehet, hogy ezen valaki megbotránkozik, de például volt olyan, hogy a lepedőket már ki sem vasaltam, hanem úgy teregettem ki azokat, hogy szépen kisimuljanak, majd összehajtogattam, egymásra tettem őket, és kész. Persze nagyon becsülöm, és értékelem azokat, akik mindent szépen kivasalnak, de én azt láttam, hogy inkább másra kell fordítanom az időt. A konyhai teendőket is leegyszerűsítettem. Korábban még mindig főztem levest, másodikat stb. Később igyekeztem egytálételt felszolgálni, vagy többfogásos ebédnél, amiből lehetett, annyit készítettem, hogy másnapra is maradjon. Mindig figyeltem, mivel tudom lerövidíteni a konyhában töltött időt, hogy tudjak például tanulni a gyerekekkel, ha szükség volt rá. A gyerekeknek pedig megtanítottam, hogy sok mindent önállóan végezzenek el. Azt vettem észre, hogy ez minden tekintetben hasznukra vált: sokkal határozottabbak, önállóbbak lettek.

- Milyen legyen az otthoni teendők és a gyermekekkel való foglalkozás egyensúlya?

-A gyerekekkel foglalkozni kell, nevelni kell őket, és az is fontos, hogy az otthon rendben legyen tartva. Persze nem egy steril rendről van itt szó, hogy minden a legpedánsabb legyen. Sokkal meghatározóbb a családtagok közti jó kapcsolat ápolása, az elfogadás, a szeretet megvalósulása. A jó kapcsolat pedig bizalmon alapul. A férj megbízik a feleségében, a feleség megbízik a férjében. A gyerekek is tudják, hogy számíthatnak a szüleikre, odamehetnek hozzájuk, mert van rájuk idejük. Vagy ha éppen nincs, az nem azt jelenti, hogy nem is lesz, ezért türelmesen ki tudják ezt várni. Tehát a család minőségét elsősorban az határozza meg, hogy milyen kapcsolatrendszer alakult ki benne. Mi azt tapasztaltuk, ha ez jó, akkor a többi dolog is képes működni.

- Mit tudsz annak tanácsolni, aki úgy érzi, hogy folyamatosan elúszik az idejével, hogyan szervezze meg a napját?

-Először is nyugodtan üljön le egy kicsit, és gondolja át, mi a legfontosabb teendő ahhoz, hogy fel tudjon szabadulni a rengeteg teher alól! Ehhez nem kell sok idő. Tudom, hogy egy feleség sokszor attól nem tud jól dolgozni, mert azt látja, hogy úszik körülötte minden, és kapkod. Ebbe is belefog, abba is belefog, és nem jut ötről-hatra. Akkor hazajön a férj, és látja, hogy itt minden valóban szalad. Esetleg még megjegyzést is tesz, hogy mit csináltál egész nap. Ettől aztán kiborul az anyuka, elmegy minden reménysége, hogy valaha is jó feleség, vagy jó háziasszony tud lenni. De nem kell, hogy ez így legyen. Ha leül egy kicsit, és számba veszi, hogy mi most a legfontosabb feladata, össze tudja szedni magát, és vidáman nekiláthat. Fontos, hogy úgy lássa magát, mint aki tényleg el tudja látni ezeket a feladatokat. Meg kell erősítenie magát abban a tudatban, hogy képes és alkalmas a feladatra, el tudja végezni a dolgokat. Érdemes már reggel összeszedetten kezdeni a napot. Egy anyának, ahol gyerekek vannak, hamarabb kell felkelnie, hogy szépen felöltözve, ápoltan kezdhesse el a napját. Ez hozzásegíti ahhoz, hogy saját magáról is egy olyan képe legyen, hogy "én egy összeszedett ember vagyok, aki el tudom látni a munkámat". Ne legyen perfekcionista, ne higgye azt, hogy vége mindennek, ha nem tudott mindent megvalósítani, amit eltervezett. A legfontosabb dolgoknak lásson neki. Készíthet egy listát is aznapra. Mindent írjon föl, és ha valami nem sikerült, ne essen kétségbe, a rugalmasság sokat számít. A humorérzék szintén nagyon hasznos lehet. Ha esetleg valami kritikát kapunk, ne sértődjünk meg, ne kapjuk fel rögtön a vizet, hanem humorral is elüthetjük a dolgok élét.

- Milyen rendet tartson a feleség a lakásban? Vannak megszívlelendő szabályok?

-Persze van néhány figyelembe veendő szempont. Például jó, ha a konyhát nem úgy hagyjuk ott, hogy másnap egy halom mosatlan várjon. De ha már nagyon fáradt az ember, ebből sem kell törvényt csinálni. Úgyhogy én inkább felszabadítanék mindenkit: sokkal fontosabb, ha vidám, jó, légkör van otthon. Tudom, hogy ehhez a rend is hozzátartozik, pláne, ahol gyerekek vannak. Ne legyen piszok a lakásunkban, de nincs szükség katonás rendre. Föl lehet ez alól is szabadulni. Ahol nagycsalád van, ott elkerülhetetlen egy kis rendetlenség. Előfordulhat egy könyv itt, vagy ott, és nem a polcon, vagy az íróasztalon is lehet egy kis káosz a gyerekeknél. Ez nem gond. Ebből nem szabad családi konfliktusokat gerjeszteni. Az is fontos, hogy ne másokhoz hasonlítgassuk magunkat, ugyanis ebből sok feszültség adódhat. Mindenkinek van egy egyénisége, minden család más, testre szabott. Nekünk abban kell jól érezni magunkat, ami hozzánk közel áll, ami ránk jellemző. Persze az ember előtt lehetnek jó példák, és ez inspirálhatja is. Jó ötleteket át lehet venni másoktól, csakhogy a mérce ne a másik legyen, ne akarjunk olyanok lenni, mint az, mert ez egy állandó frusztráltságot, elégedetlenséget hoz létre. Tudjunk azzal, amink van, okosan, bölcsen gazdálkodni, és abban jól érezni magunkat.

- Akik most fognak összeházasodni, vagy friss házasok, hogyan tudják felépíteni a meleg családi otthont?

-Hát, ez egy életre szóló feladat. Soha nem mondhatjuk azt, hogy már mindent tudunk ezzel kapcsolatban. De vannak dolgok, amiket már tényleg az elején tudatosan el kell határozni. Például, ha egy jó családot szeretnénk, le kell mondanunk arról, hogy egoisták legyünk. Kell, hogy tudjunk kompromisszumokat kötni, a másik szempontjait is figyelembe venni. Persze könnyű mondani, hogy ne legyünk önzőek, de ez valami olyasmit jelent, hogy odafigyelek a másikra, és azt nézem, mi jó neki. Mert ha tudok a másik ember számára valami kedves, jó dolgot adni, az visszahat rám is, és akkor én is boldogabb leszek. Aztán fontos a tervezés, hogy ne rövidtávra, hanem hosszútávra tervezzünk. Tehát ne csak arra gondoljunk, hogy most jól érezzük magunkat, hanem úgy képzeljük el egymást, hogy meg tudunk-e együtt öregedni. Tudjuk-e egymást akkor is értékelni, szeretni, amikor a párunk már ráncos lesz egy kicsit, vagy már nem annyira csinos. Persze arra törekednünk kell mindannyiunknak, hogy ne csak a jegyesség alatt, és a házasság első évében akarjunk vonzóak lenni egymás számára. Nagyon fontos, hogy 10-20 éves házasság után is az otthonunk olyan hely legyen, ahol nincs közönségesség, hanem annyira tiszteljük, értékeljük családtagjainkat, hogy mindent megteszünk, hogy minden szempontból vonzó személyiségek legyünk egymás számára. Tehát kívánatos, hogy ne váljon a házasság és a család egy idő után megszokottá, unalmassá, hanem új ötletekkel tudjuk felfrissíteni a környezetünket. Ez egy állandó cél.

- A gyermekek születése után sokan panaszkodnak a gyes-betegségről. Hogyan tudja kikerülni ezt egy nő?

-Ezt könnyen ki lehet kerülni. A gyermekünkkel töltött első évek olyan nagyszerű lehetőséget, olyan ajándékot jelentenek, amire soha máskor már nem lesz az embernek módja. Ha jól meggondoljuk, az otthonlét még nem jelenti feltétlenül azt, hogy minden időmet csak kizárólag a gyerekkel való foglalkozás tölti ki. Ugyanis vannak olyan időszakok, amikor alszik, pihen, és ha jól beosztom az időmet, ezt ki tudom használni sok mindenre, például csinosítgathatom az otthonomat, vagy nyelvet tanulhatok, sportolhatok is közben. Tehát nagyon sok lehetőség van, amivel az ember élhet ez alatt az időszak alatt. Attól még, hogy valaki otthon maradt, tudja magát képezni, beiratkozhat egy tanfolyamra, megtanulhat varrni, és lehetne sorolni még rengeteg dolgot, amivel hasznosan eltöltheti azt a három évet. Nem törvényszerű a depresszió állapota, az érzés, hogy ki van rekesztve a társadalmi életből. Egy olyan lehetőségként kell felfogni, amikor kedveskedhet a férjének, süthet, főzhet, elláthatja a családot. Mikor visszamegy dolgozni, nem lesz annyi ideje erre. Inkább a pozitív oldalát kell megragadni ennek az időszaknak, és ezt nagyon okosan ki kell használni.

- Mostanában találkoztam több olyan anyukával, akik három gyerek után otthon maradtak, és értéktelennek tartották magukat, otthoni munkájukat. Sokszor lenézi vagy sajnálja őket a környezetük. Hogyan lehet ez ellen védekezni?

-Egy anyának saját magának kell eldöntenie, mit választ. Fontos, hogy legalább maga értékelje azt a munkát, amit vállalt. A gyereknevelés, a háztartás vezetése és egy sikeres család menedzselése nagyon pozitív, értékes dolog! Való igaz, hogy az ember a környezetétől ezt a megbecsülést sokszor nem kapja meg. Sokak számára a gyereknevelés nem olyan vonzó feladat, mint például a televízióban egy sikeres bemondónő, vagy egy nagyszerű üzletasszony munkája. Persze ezek nem zárják ki egymást. Csak az néha visszás, ha valakinek nincs családja, vagy nem sikeres a családjában, és olyan értékeket igyekszik képviselni, ami mögött valójában nincs tartalom. Nem szabad, hogy frusztráljon minket a társadalmi megítélés. Én azt gondolom, hogy nekünk, akiknek családunk van, fontos, hogy tudjuk azt egy egészséges módon értékelni.

- Felneveltél hét gyermeket. Mennyire látod ezt "kifizetődőnek"?

-Én mindenkit csak arra tudnék bátorítani, hogy azok az idők, amikor főzünk, mosunk a gyerekeinkre, beszélgetünk velük, amiket együtt töltünk a családdal, sokszorosan megtérülnek. Érdemes ezt tenni, mert jó és maradandó gyümölcse van!

- Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok a további munkádhoz és életedhez!